Marokkó

Marrakes

Marrakes talán a leg-igazán-marokkóibb város.

(Igazából Marrakech, de maradjunk a magyarosabb írásmódnál.)

A vörös város. Minden épület vörös színű, kicsit olyan narancs-terrakotta-rózsaszínes árnyalatok felé eltolva. Ez a hagyományos szín az agyagból tapasztott falakból ered, de még a modern épületek (lakópark, bevásárlóközpont) is kivétel nélkül ilyen színűek. Na jó, azért van igen ritka kivétel, az alábbi képek egyikén fel lehet fedezni, megfejtéseket kommentben kérem. :)

Két napot töltöttünk itt, egyet a Toubkal-túra előtt, egyet pedig utána, de itt most egybemosom a kettőt.

Reggel kilépve az első benyomások, hogy jé, itt egész más emberek mászkálnak az utcán, a nők kendőben - nem mind, de mondjuk kétharmadrészt -, a férfiak egy részén pedig a dzsellaba nevű hagyományos marokkói viseletet látni, amely egybeszabott hosszú zárt ruha, gyakran kapucnival.

És sajnos utálják, ha fényképezik őket. Volt több olyan szituáció az út során, amikor rámszóltak emiatt, vagy csak valami kézmozdulattal jelezték nemtetszésüket. Állítólag egy kivétel van, ha pénzt adsz a fényképezésért, de efféle üzleteket én nem próbáltam kötni. Meg nem is voltam olyan ügyes, mint Canon-fényképezős útitársnőnk, aki észrevétlenül, csípőből (kihajtott kijelzővel) hangulatos kis életképeket csinált a helyiekről.

Kezdjük talán a Koutoubia-mecsetnél, amely a város központjában található. 68 méter magas minaretje a város jelképe. Ennél magasabb épület Marrakesben nem épülhet. A minaretek Marokkóban ilyen masszív szögletes tornyok (a Magyarországról is ismert karcsú török minaretekkel szemben), és - aki esetleg nem tudná - a müezzin innen szólítja imára a híveket naponta ötször, ma már mindenütt hangszórókból, hangfelvételt lejátszva. A müezzin recsegő-éneklő "Allah akbar" kiáltása megszokott hangulati eleme a kinti tartózkodásnak. Az első hajnali müezzin jóval napkelte előtt, úgy négy óra körül van, ráadásul olyankor extra hosszú változatot nyomnak; de egy idő múlva a rutinosabb útitársak már fel sem ébredtek rá.

Hú, de ez csak egy kitérő volt. Még azt akartam elmondani, hogy a minaret tetején az az akasztófa állítólag azért van, mert régen a süketeknek zászló felvonásával jelezték az ima idejét. Hát, nem tudom elfogadható magyarázat-e ez... akkor miért nem egy egyszerű árbocrudat tettek oda?

Vannak aztán a szukok, amelyek a medina (óváros) piaccá változott utcácskái, amelyeket gyakran le is fedtek a bolttulajdonosok. Apró üzletek követik egymást, vannak szakadtabbak és szebbek, nagy áruválasztékkal. Ember ember hátán, pörög az üzletmenet. Másfél méterenként más benyomások érik az embert. A szukokban helyhiány és embersűrűség miatt igazán jól fényképezni nem tudtam.

A medresz is egy tipikus marokkói építmény, amely muszlim vallási iskola volt, ma múzeum, szép, arányos formájú belső udvarral, gazdagon díszített falakkal, és kicsi, sötét cellaszerű szobákkal.

Hogy hol jártunk még, az kiderül a képaláírásokból (szokás szerint kisképre kattintva nagykép lesz). A város nevezetes főtere, a Dzsemma El Fna a következő bejegyzésben kerül terítékre.