Marokkó

Megérkeztünk

Rómán keresztül repültünk Marokkóba, Alitáliával. (A fedélzeten ki is próbáltam egyik gépen a fehér, másikon a vörös olasz bort, gondolván, ki tudja lesz-e részünk ilyenben Marokkóban.) Este 7-kor indultunk Budapestről, és 11 után érkeztünk Casablancába, de ez itthoni idő szerint már éjjel 1 óra. Innen a kisbuszunkkal azonnal átmentünk Marrakesbe, ahol az első szállásunk volt, és az első marokkói napunkat töltöttük.

Itt rögtön el kell mondani, hogy Marokkó ugyebár nem Európa, kicsit más mentalitással történnek a dolgok. A szállásfoglalással körülbelül 10-ből 9 és fél esetben volt valami kisebb-nagyobb probléma, általában az, hogy bár volt foglalásunk, nem vették azt komolyan, a szobákat kiadták másnak. Szegény túravezetőnk szinte minden érkezéskor idegeskedhetett, mi utasok viszont lazák és elnézőek voltunk (némileg az utazási iroda előzetes felkészítésének is köszönhetően). Nos, éjjel 1-2 óra tájban, megérkezve a szállásunkra, kiderült, hogy szoba az nincs (majd lesz a következő éjszakán), de elalhatunk a közös szalonban, vagy a tetőteraszon. Felmérve a helyzetet, miszerint a szalon levegőtlen, odakint viszont kellemes langyos idő van, szinte mindenki a kinti alvás mellett döntött. Elsőként vonszoltam ki egy matracot a terasz egyik sarkába, rá hálózsák, és már dőltem is le vízszintes pozícióba, mert már nagyon aludni akartam.

És itt jött az első marokkói élmény, amely nem látható dolog volt, hanem illatokról szólt! Éjszaka, ha másik oldalra fordulva kicsit magamhoz tértem, mindig éreztem valami illatot, amit az éjszakai szellők hoztak. Sülő péksüteményeket, majd fűszerek illatát, talán virágokat is.

Egyébként a marrakesi szállásunk, ha nem is volt magas komfortfokozatú, de igen hangulatos belső udvara volt zöld növényekkel, gondosan kialakított, és alaposan díszített falakkal és ajtókkal. (Kattints a kis képekre!)

Ennyit mára, holnap vár minket Marrakes.