Marokkó

A tér

A Dzsemma El Fna Marrakes központi tere, amelyet az UNESCO a világörökség részei közé emelt.

De nem ám a tér építészete vagy szépsége miatt! Hanem a téren nap mint nap zajló élet kapta meg a címet, a kulturális hagyományőrzés, ahogy az erről szóló táblán olvashattuk. Késő délután, este indul be a nyüzsgés. Mutatványosok, zenészek, akrobaták, kígyóbűvölők, jövendőmondók a tér egyik részén, a másikon kifőzdék, sütödék, ahol a pincérek minden eszközt bevetve próbálják rábeszélni a járókelőket, hogy hozzájuk üljön be, mert ott a legjobb minden. A nézelődő, sétáló emberek tömege pedig mindenütt ott kavarog. Állítólag az arab világ egyetlen városának sincs ilyen élettel rendelkező tere. Mostanában a horgászbottal való üdítősüveg-halászat az egyik menő játék.

Nap közben tényleg semmi különös, csak egy lapos szürke tér átmenő forgalommal, csak néhány bágyadt kígyóbűvölő nyekergeti hangszerét. Érdekes módon a rengeteg sütöde, kajálda bódéját mind egy szálig lebontják napközbenre, és délután kezdik újra felépíteni. (Azt tippelem, emögött valamilyen tisztasági rendelet lehet.) Állítólag több magyar utazási iroda csak egynapos látogatást szervez Marrakesbe az utasok tipikusan tengerparti szálláshelyéről, ahova délután visszaindulnak. Ők nem értik, mi a francért próbálják ezt a teret érdekesnek beállítani.

Egy hangulatos vacsora a Dzsemma El Fna valamelyik kifőzdéjében: ezt nem lehetett kihagyni (de csak a Toubkal-túra után, a biztonság kedvéért). Én Laciékhoz csatlakoztam, akik csigát enni invitáltak. Ezt is ki kell próbálni valamikor az életben. Itt a képen éppen csigát főznek, a nagy üstben fűszeres lé fő, púposra megrakva csigákkal. Gondolom ez ilyen francia hatás lehet. Hát, megettem az adagomat, de a jövőben sem leszek nagy csigapusztító.

Ezt követően egy hagyományosabb sütödés helyre ültünk be, ahol a képen látható nyársas bárányhúst ettem, jó volt. Eközben Laci nem érte be a csigával, elment arra a helyre, ahol kecske- és más állatfejek voltak kirakva, és kért egy adag... kecskeagyvelőt! Na, én erről először hallani sem akartam, de mivel épp mellettem ette ezt az izét, megkóstoltam, egész jó volt. Hangulatos vacsora volt, bár közelről nézve kicsit turistakiszolgáló nagyüzem jellegű, a főnök folyamatosan hajtotta a dolgozókat, hogy haladjon a kiszolgálás.

A következő bejegyzésben marokkói étel-ital-témák, ha már erre került a szó.