Akchour bejegyzései

Észak-Marokkó

Azt hiszem szép nagy, tartalmas bejegyzést fogok írni: Marokkó északi részén Chefchaouen (ejtsd: Sefsuan) városában szálltunk meg, kirándultunk a Rif-hegységben, és jártunk a Földközi-tenger partján.

Chefchaouen

Chefchaouen hangulatos kisváros a Rif-hegységben, 2000 méter fölé nyúló hegyek lábánál. A kék város. Itt ugyanis a kapukat kékre, a falakat világoskékre festik, ez nagyon egyedi hangulatot ad a medina kis utcácskáinak. Mintha egy görög szigeten járnánk. Vagy inkább olyan, mint Andalúzia (az útikönyv szerint, ott még nem jártam).

Itt északon a Spanyolországból visszahúzódó mórok telepedtek le, aztán a XX. század elején volt spanyol megszállás alatt is a város, így az itteni népek keveredhettek a spanyolokkal, és ez látszik is rajtuk: a téren focizó gyerekek közt láttunk világosabb bőrű, barna hajút is az arab típusú, kreol bőrű fekete hajúak között. A szállodánk vezetője, meg a vendéglőben vacsora után minket bűvésztrükkökkel szórakoztató vendéglős is simán elment volna spanyolnak kinézetre. Vagy az étteremben látott fickó: mentünk reggelizni, kerestünk egy nyitva levő helyet a főtéren, az egyik helyre be is invitált minket a vendéglős. Az egyik asztalnál egy elegáns öltönyös fiatalember ült, kicsit hosszabb zselézett hajjal, újságot olvasott. Biztos az egyik bankban dolgozik, afféle yuppie, és munka előtt beugrott kávézni, gondoltuk. Aztán felállt az asztaltól, és kezdte hozni tányérokat meg az evőeszközöket a mi asztalunkhoz.

A város látképeTalán az eddigiből is érződik, hogy nemcsak külsőre, hanem kulturálisan is mások az itteni emberek. Megemlítem még a hangulatos kis szállónkból az esti recepciós srácot, akinek az volt az esti elfoglaltsága, hogy begyújtott a földszinti társalgóban lévő kandallóba (a hegyvidéki hűvös helyen el is kelt egy kis fűtés), és a tűz előtt ülve reggae-zenét hallgatott.

Azt mondják, Chefchaouen (nem fogom többet leírni ezt a kibetűzhetetlen nevet!), szóval ez a város a drogfogyasztás egyik fellegvára is, és ez is egy kulturális másság. A kif nevű szer a helyi specialitás, és hasist fogyasztanak még előszeretettel. Ugyebár kell valami tudatmódosító, és az alkoholt tiltja a Korán, a kábítószert viszont csak az állami törvények tiltják. Ch-ben talán még a müezzin is be volt tépve. :) (Na jó, ezt csak a hangjából gondoltam.)

Túravezetőnk, Gábor naponta beszámolt róla, hogy aznap hányszor szólították le, hogy venne-e hasist. Nem tudom miért mindig őt... :)

ChefchaouenSzállóbelső. Ez a kanapé, mi a 'szekrényben' laktunk. :)Magyarul Sefsuán?Hegyoldalban épült a medinaHangulatosWhen I'm feeling blue...

Túra a Rif-hegységben

Rif-hegység. Egyszer csak ez volt az út helyén.Az úgy volt, kisbuszunkkal Akchour faluba tartottunk, mentünk a hegyek közt, amikor egyszer csak eltűnt előlünk az út, csak valami nagy sáros zűrzavar volt a helyén. Az ott tébláboló emberektől hamar megtudtuk, hogy földcsuszamlás történt. Így a túránk innen indult, és lett 3 km helyett 13 km. De ezt senki sem bánta, sőt élveztük a nemvárt kalandot. Az egyik helyi ember ajánlkozott, hogy elvezet minket Akchour-ig. A völgyben a patak felduzzadt. A földcsuszamlás elég ronda volt, elvitt fákat és villanyvezetékeket, és még egy-két házba is benézett. Fenn a hegyoldalban haladtunk, mivel a völgyet feljebb a földcsuszamlás miatt felduzzadt patak árasztotta el. A néhány elárasztott ház tulajának csapás, de fentről igen látványos volt, az biztos.

Aztán eljutottunk a célpontunkhoz, a God's Bridge-hez is, amely egy természetes sziklahíd a feneketlen mélység felett.

Követtük vezetőnketGod's Bridge, sziklahíd. Nem nagyon látszik, de ott van, a fahíd alatt.

A Földközi-tengernél

A tartaléknapunkon a tengerhez mentünk. Volt eső, volt napsütés, az elszántabbak fürödtek.

Földközi-tenger

Eleinte még esett isSpontánKevésbé spontánUtolsó esténk Ch-ban áramszünettel, gyertyával, vízipipával és borral... vagyis dehogy: olvasnivalóval. :)