Marokkó

Marokkóban jártam! Útinapló-féle, fotókkal.

Észak-Marokkó

Azt hiszem szép nagy, tartalmas bejegyzést fogok írni: Marokkó északi részén Chefchaouen (ejtsd: Sefsuan) városában szálltunk meg, kirándultunk a Rif-hegységben, és jártunk a Földközi-tenger partján.

Chefchaouen

Chefchaouen hangulatos kisváros a Rif-hegységben, 2000 méter fölé nyúló hegyek lábánál. A kék város. Itt ugyanis a kapukat kékre, a falakat világoskékre festik, ez nagyon egyedi hangulatot ad a medina kis utcácskáinak. Mintha egy görög szigeten járnánk. Vagy inkább olyan, mint Andalúzia (az útikönyv szerint, ott még nem jártam).

Itt északon a Spanyolországból visszahúzódó mórok telepedtek le, aztán a XX. század elején volt spanyol megszállás alatt is a város, így az itteni népek keveredhettek a spanyolokkal, és ez látszik is rajtuk: a téren focizó gyerekek közt láttunk világosabb bőrű, barna hajút is az arab típusú, kreol bőrű fekete hajúak között. A szállodánk vezetője, meg a vendéglőben vacsora után minket bűvésztrükkökkel szórakoztató vendéglős is simán elment volna spanyolnak kinézetre. Vagy az étteremben látott fickó: mentünk reggelizni, kerestünk egy nyitva levő helyet a főtéren, az egyik helyre be is invitált minket a vendéglős. Az egyik asztalnál egy elegáns öltönyös fiatalember ült, kicsit hosszabb zselézett hajjal, újságot olvasott. Biztos az egyik bankban dolgozik, afféle yuppie, és munka előtt beugrott kávézni, gondoltuk. Aztán felállt az asztaltól, és kezdte hozni tányérokat meg az evőeszközöket a mi asztalunkhoz.

Talán az eddigiből is érződik, hogy nemcsak külsőre, hanem kulturálisan is mások az itteni emberek. Megemlítem még a hangulatos kis szállónkból az esti recepciós srácot, akinek az volt az esti elfoglaltsága, hogy begyújtott a földszinti társalgóban lévő kandallóba (a hegyvidéki hűvös helyen el is kelt egy kis fűtés), és a tűz előtt ülve reggae-zenét hallgatott.

Azt mondják, Chefchaouen (nem fogom többet leírni ezt a kibetűzhetetlen nevet!), szóval ez a város a drogfogyasztás egyik fellegvára is, és ez is egy kulturális másság. A kif nevű szer a helyi specialitás, és hasist fogyasztanak még előszeretettel. Ugyebár kell valami tudatmódosító, és az alkoholt tiltja a Korán, a kábítószert viszont csak az állami törvények tiltják. Ch-ben talán még a müezzin is be volt tépve. :) (Na jó, ezt csak a hangjából gondoltam.)

Túravezetőnk, Gábor naponta beszámolt róla, hogy aznap hányszor szólították le, hogy venne-e hasist. Nem tudom miért mindig őt... :)

Túra a Rif-hegységben

Az úgy volt, kisbuszunkkal Akchour faluba tartottunk, mentünk a hegyek közt, amikor egyszer csak eltűnt előlünk az út, csak valami nagy sáros zűrzavar volt a helyén. Az ott tébláboló emberektől hamar megtudtuk, hogy földcsuszamlás történt. Így a túránk innen indult, és lett 3 km helyett 13 km. De ezt senki sem bánta, sőt élveztük a nemvárt kalandot. Az egyik helyi ember ajánlkozott, hogy elvezet minket Akchour-ig. A földcsuszamlás elég ronda volt, elvitt fákat és villanyvezetékeket, és még egy-két házba is benézett. Fenn a hegyoldalban haladtunk, mivel a völgyet feljebb a földcsuszamlás miatt felduzzadt patak árasztotta el. A néhány elárasztott ház tulajának csapás, de fentről igen látványos volt, az biztos.

Aztán eljutottunk a célpontunkhoz, a God's Bridge-hez is, amely egy természetes sziklahíd a feneketlen mélység felett.

A Földközi-tengernél

A tartaléknapunkon a tengerhez mentünk. Volt eső, volt napsütés, az elszántabbak fürödtek.

Emberek

Marokkóban járva - mint ahogy bizonyára az egész arab világban - a helyiekkel való kapcsolat fő topikja az, hogy ők valamit el akarnak adni neked. Árut, szolgáltatást, bármit.

Az árusok, akik viszik utánad a portékát, és bizonygatják, hogy a legjobb, és ha megállsz és megnézed, akkor véged, talán estig sem vakarod le magadról az embert. A falusi és kisvárosi srácok, akik ott ülnek egy óráig, aztán amikor elindulsz, felajánlja, hogy kalauzol téged, majd amikor közlöd hogy kösz nem, még 10 percig lóg a nyakadon. És ez nem annyira érvényes a nagyvárosokra, ahol van sok vevő akkor is, ha te nem veszel semmit, vagy éppen a srácoknak is adódik más munka, mint hogy téged kísérgessenek pár dirhamért.

Én úgy voltam vele, hogy ha barátságosan rámköszöntek, akkor barátságosan visszaköszöntem, aztán az "üzletről" már nem társalogtam. Ha azzal kezdték, hogy kérdezgették az országokat vagy a nyelveket, mondjuk France? English? Espanol? akkor visszaszóltunk hogy "csak magyarul", vagy még annyit sem, aztán mentünk tovább. (Bár hallottam olyan arab országokról, ahol a dörzsölt árusok ilyenkor máris előveszik magyar tudásukat, de Marokkóban - még - nem tudnak magyarul.) Akár árultak valamit, akár csak koldultak, az mindig sokkal tolakodóbb volt, mint amit itthon tapasztalhatsz. Ennek az az oka, hogy nekik ott délen kisebb az a természetes távolság, amit két ember tart egymástól.

A leghatékonyabb alkum a Tichka-hágón lévő pihenőhelyen úgy történt, hogy szinte rá sem néztem az árusra, meg sem szólaltam, csak annyit, hogy nem, nem, nem kell, és menekülni próbáltam, ezalatt lement az ár 250-ről 75-re. Egyébként egy szép kristály volt, amit barbár módon befestettek zöldre meg lilára, hogy hátha azt hiszi a vevő, hogy az smaragd vagy mittudomén mi. A végén tettem egy ajánlatot, hogy legyen kettő összesen 100-ért, ezen először teátrálisan kacagott a fickó, majd elfogadta, bizonyára így is jó üzletet csinált (a másikra jelentkezett Zsuzsi, hogy neki az jó lesz ötvenért). A végén, amikor csomagolta a cuccot, már kötetlenül beszélgettünk meg viccelődtünk egy kicsit. Tulajdonképpen, ha tényleg akarsz valamit venni, és ügyesen alkudsz, akkor egy élmény a vásárlás.

Voltak persze kivételek is. Chefchaouen-ban sétáltunk a város szélén az út szélén, megállt egy autó, megkérdezték, honnan jöttünk. Megmondtuk. És hogy tetszik Marokkó? Tetszik, nagyon jó tényleg. Ezután azt kívánták, hogy érezzük jól magunkat, majd továbbhajtottak. Máig nem értem! Egyébként Chefchaouen-ban másak az emberek, erről még később lesz szó.

Lehetne még mesélni erről-arról... hogy Marokkóban előfordul, hogy két férfi kézen fogva járjon az utcán (talán hogy ne veszítsék el egymást a tömegben, ez legtöbbször férfi és idős apja lehetett, de néha egykorúak is), vagy elemezni a helyi nők öltözékét, ahol széles a skála az eltakart arctól egészen a szabadon hagyott vállig (ez a két ritka szélsőség).

Most pedig ideteszem a helyiekről készült legjobb képeimet, amelyek többnyire afféle lesipuskás képek. (Kattints a kis képekre.)