Marokkó

Casablanca

Casablancában egyetlen dolgot néztünk meg: a II. Hasszán nagymecsetet.

Marokkó legnagyobb, legjelentősebb városa tehát nem volt igazán érdekes számunkra, azt mondják inkább egy mediterrán francia városra hasonlít. A mecseten kívül szereztünk némi benyomást a város méreteiről, az este is irdatlan forgalomról, a más városokénál idegesebb, tülekedősebb vezetői stílusról. (Ezt a Casablanca filmplakátot csak hangulati elemként teszem ide.)

Szóval a II. Hasszán nagymecset. Marokkó legnagyobb mecsetje, minaretje a világ legmagasabbja, 210 méter! (Maga a mecset a világon a harmadik legnagyobb.) 25000 ember befogadására alkalmas. Új építmény, 1993-ban adták át. Az akkori király, II. Hasszán valami igazán lenyűgözőt akart hagyni az utókorra... Az Atlanti-óceán partján épült, ahol feltöltéssel csináltak neki helyet.

Marokkóban ez az egyetlen mecset, amelyet a hithű muzulmánokon kívül turisták is látogathatnak (belépődíj ellenében), de mi este érkeztünk oda, amikor már nem volt látogatás. A kapukon épp csak be tudtunk kukkantani, volt ott egy a szigorú őr. Engem még plusz két lépésre beengedett, talán látta hogy komoly ember komoly fényképezőgéppel :), vagy baksisra számított, nem tudom.

Van még egy érdekesség, a torony tetejéről pontosan Mekka irányába mutató zöld színű lézersugár. Ez még este sem túl feltűnő dolog (csak ha valami felhő vagy füst kerül a lézersugár útjába), de a Marokkó-blog olvasói olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy láthatnak itt egy olyan képet, amelyen úgy játszottam a fényerőkkel, hogy jól látszódjon a lézersugár.

(A kis képekre kattintva... stb.)

"This is the beginning of a beautiful friendship."

(Na, honnan van ez az idézet?)

"This is the end of a beautiful journey."

(Ez az idézet viszont tőlem van.)

Az útnak vége, de a blognak még nem! Lesz még némi ráadás.

Marrakes

Marrakes talán a leg-igazán-marokkóibb város.

(Igazából Marrakech, de maradjunk a magyarosabb írásmódnál.)

A vörös város. Minden épület vörös színű, kicsit olyan narancs-terrakotta-rózsaszínes árnyalatok felé eltolva. Ez a hagyományos szín az agyagból tapasztott falakból ered, de még a modern épületek (lakópark, bevásárlóközpont) is kivétel nélkül ilyen színűek. Na jó, azért van igen ritka kivétel, az alábbi képek egyikén fel lehet fedezni, megfejtéseket kommentben kérem. :)

Két napot töltöttünk itt, egyet a Toubkal-túra előtt, egyet pedig utána, de itt most egybemosom a kettőt.

Reggel kilépve az első benyomások, hogy jé, itt egész más emberek mászkálnak az utcán, a nők kendőben - nem mind, de mondjuk kétharmadrészt -, a férfiak egy részén pedig a dzsellaba nevű hagyományos marokkói viseletet látni, amely egybeszabott hosszú zárt ruha, gyakran kapucnival.

És sajnos utálják, ha fényképezik őket. Volt több olyan szituáció az út során, amikor rámszóltak emiatt, vagy csak valami kézmozdulattal jelezték nemtetszésüket. Állítólag egy kivétel van, ha pénzt adsz a fényképezésért, de efféle üzleteket én nem próbáltam kötni. Meg nem is voltam olyan ügyes, mint Canon-fényképezős útitársnőnk, aki észrevétlenül, csípőből (kihajtott kijelzővel) hangulatos kis életképeket csinált a helyiekről.

Kezdjük talán a Koutoubia-mecsetnél, amely a város központjában található. 68 méter magas minaretje a város jelképe. Ennél magasabb épület Marrakesben nem épülhet. A minaretek Marokkóban ilyen masszív szögletes tornyok (a Magyarországról is ismert karcsú török minaretekkel szemben), és - aki esetleg nem tudná - a müezzin innen szólítja imára a híveket naponta ötször, ma már mindenütt hangszórókból, hangfelvételt lejátszva. A müezzin recsegő-éneklő "Allah akbar" kiáltása megszokott hangulati eleme a kinti tartózkodásnak. Az első hajnali müezzin jóval napkelte előtt, úgy négy óra körül van, ráadásul olyankor extra hosszú változatot nyomnak; de egy idő múlva a rutinosabb útitársak már fel sem ébredtek rá.

Hú, de ez csak egy kitérő volt. Még azt akartam elmondani, hogy a minaret tetején az az akasztófa állítólag azért van, mert régen a süketeknek zászló felvonásával jelezték az ima idejét. Hát, nem tudom elfogadható magyarázat-e ez... akkor miért nem egy egyszerű árbocrudat tettek oda?

Vannak aztán a szukok, amelyek a medina (óváros) piaccá változott utcácskái, amelyeket gyakran le is fedtek a bolttulajdonosok. Apró üzletek követik egymást, vannak szakadtabbak és szebbek, nagy áruválasztékkal. Ember ember hátán, pörög az üzletmenet. Másfél méterenként más benyomások érik az embert. A szukokban helyhiány és embersűrűség miatt igazán jól fényképezni nem tudtam.

A medresz is egy tipikus marokkói építmény, amely muszlim vallási iskola volt, ma múzeum, szép, arányos formájú belső udvarral, gazdagon díszített falakkal, és kicsi, sötét cellaszerű szobákkal.

Hogy hol jártunk még, az kiderül a képaláírásokból (szokás szerint kisképre kattintva nagykép lesz). A város nevezetes főtere, a Dzsemma El Fna a következő bejegyzésben kerül terítékre.